Ennek a kis butiknak a gondolata a nagymamim gardróbjából indult útnak, úgy nagyjából huszonöt éve. Már akkor is két dolog érdekelt igazán: a szépség és az érdekes ruhák & kiegészítők, amiknek elképesztően kalandos történetük volt. Rendre beosontam Marikamamim gardróbjába, belebújtam az egyik bundájába, felvettem a gyöngynyakékét és addig paskoltam az arcom a mese illatú púderével, míg bele nem ájultam az álmodozásba
hercegnő korszak
Így hát innentől számítva az édesanyám nagy örömére sok-sok éven keresztül hercegnőjelmezben vagy arra hajazó ruhákban jártam. Míg egy szép napon úgy nem gondolta, hogy zöldre mázolt arccal, zöld kakasnak öltöztem a jelmezbálon. Onnantól kezdve a személyiségem valószínűleg meghasadt (bocsi anya, nagyon szeretlek, de tényleg innentől datálom) így elkezdődött tinikorom sorozatos divatbalesete
depresszió, mint divatirányzat
Óriási szerencsémre “néha-néha” a depresszió közbeszólt és az oversized fekete darabokkal, annyira már nem tudtam mellényúlni Édesapámnak is voltak próbálkozásai, hogy fiúnak öltöztet, ami egy ideig be is jött neki is és nekem is. Végül a rocksztárságom mindenkinek sokba került, sajnos még nekem is.
Vintage butik
Aztán a világon az egyik kedvenc helyem a pécsi Ferencesek utcája lett. Olyan, mint egy kis közösség: boltok, kofák, kávézók, antikváriumok, illatok és szagok, boldog & boldogtalan emberek, megspékelve egy kis középeurópai szomorúsággal. Mindenki ismer mindenkit és mindenki tud olyat a másikról, amit még saját maga sem. Egyetlenegy dolog hiányzik onnan: Az én Vintage Boutiqueom: ruhákkal, könyvekkel, kencékkel, festményekkel, finom kávéval, néha dübörgő underground muzsikával, kerekasztalbeszélgetésekkel, nevetéssel, sírással & mindennel, ami élet.
Ez végül megvalósult pár utcára onnan, a Király utca közepén a K20 kirakat pályázati lehetősége által egy POP UP bolt keretein belül. Csodálatos négy hónap volt!
gipsycsórókirálylány
De az, hogy vidékről a fővárosba disszidáltam, valamelyest visszaállította a valódi énemet. Ugyanis hirtelen lettem; csóró & szabad. Így jött az azóta is örök szerelem: a turizás, kincsvadászás & amikor alkalmasint hazalátogattam, újra nagymamim gardróbjan találtam magam. Ahol már az anyukám tinikori (rendszerint Párizsból&Bécsből szerzett) iszonyatcool darabjait is beépítetten a gipsycsórókirálylány outfitembe. Így végül kialakult a stílusom, ami a 70es80as90es évek keveréke, megspékelve egy kis játékossággal, modernebb darabokkal; bundával, farmerrel, csipkével, selyemmel és persze az örök kedvenc: igazgyöngy ékszerekkel.
Nincs mit tagadni: ez szerelem
Nem messze onnan a Kórház téri-bronxból írom ezeket a sorokat és hazudnék, ha azt mondanám, hogy kizárólag a bolygónk megmentéséről van itt szó. Nem. Önzőségem zálogául, elmondom, hogy az én endorfintermelésem, olyan szinteket ugrik egy-egy ilyen rucis kincsadászaton, hogy már csak azért is megérné. Én szeretem, Ti szeretitek, a Föld szereti, hát ez ennyi
Csók,
P
